A helyes pára-; víz- és légzárásról – 1. rész

vissza

Scan2

A hőszigetelő rendszerek megjelenésével a tulajdonosok és üzemeltetők azzal az egyre gyakrabban előforduló, de minden esetben műszaki eredetű problémával szembesülnek, hogy az ajtók- és ablakok mentén nedvesedés, penészedés vagy huzathatás alakul ki. Ezeknek a nehézségeknek a forrása a csatlakozó szerkezetek helytelen pára-, víz- és légzárása. Sajnos a mai napig sem ismeri a kivitelezők többsége a helyes alkalmazástechnikát, annak ellenére, hogy a legtöbb esetben a szándék meglenne a helyes beépítésre.

A következőkben bemutatjuk a pára-, víz- és légzárások jelentését és a helyes műszaki alkalmazás előnyeit.

Először is definiáljuk a fogalmakat:

Légzárás és vízzárás: Ez a két fogalom aligha elválasztható egymástól. A „légzárás” esetében a levegő szélnyomásából és szélszívásából adódó szabad mozgást és a szerkezetek közötti átjárását kell meggátolni.

Lég- és vízzáró anyagnak kell tekintenünk a kerámia falazatokat, acél-, műanyag és tömör faszerkezeteket. Ez azért fontos, mert a „védekezés” és beépítés helye ezeknek a szerkezeteknek a külső síkja.

Hőtechnikai szempontból leginkább a nedvességet és hőt „elszállító” légmozgás ellen kell védekezni. A mozgó levegő szabad áramlása kihűti épületeink egymáshoz csatlakozó szerkezeteinek felületeit és a szerkezetek közé nedvességet hozhat. A lehűlő felületeken a levegő nedvességtartalma könnyen kicsapódik, amely például penészedés megjelenéséhez vezethet.

Példa: 30cm vtg. hőszigetelő kerámia falazat + 15cm EPS falszerkezet és műanyag 5 kamrás nyílászáró találkozása. (Példánk alapja lehetne hőszigetelt acélszerkezet, betonfalazat, de akár szendvicspanelek találkozása is, de bizonyára a legismertebb mindenki által a műanyag nyílászárók esete)

Egy ilyen csomópont esetében a kerámia falazat külső síkját és a nyílászáró tokszerkezetének külső síkját kell összekötni, a beépítési hézagot áthidalva. Mivel a két szerkezet közötti hézag (5-15mm) relatíve kisebb, ez nem csak ún. külső oldali EPDM szalaggal, hanem tartósan rugalmas szilikon tömítéssel is történhet. Mindkét módszer egy „szemipermeábilis” – féligáteresztő zárás, azaz külső oldalról zárt, belső oldalról „nyitott” a páravándorlással szemben. (részletesebben kifejtésre kerül a párazárás definiálásánál a továbbiakban). Tartósabb és jobb megoldás az EPDM szalag alkalmazása, hiszen nagyobb felületen jelent áthidalást a szerkezetek között.

Folytatás következik! 

google_plustwitter